We want 'em! - Ikrek hadművelet #1

Sziasztok! Íme az első rész, remélem, elnyeri a tetszéseteket! Adjatok életjelet, tudnom kell, mi a véleményetek. Köszönöm előre is! :)

1. fejezet

Az égen szürke felhők gyülekeztek, mintha a természet is érezné, hogy ma senkinek nincs kedve kimászni a puha, kényelmes ágyból. Ellenben egymás mellett csörögtek a házakban és ébresztőórák, így minden kómás tanuló felnyitotta fáradt pilláit.

A második félév első napja. Winslow keskeny utcái ismét megteltek uniformisokba öltözött diákokkal. Közép-Anglia ezen aprócska városa nem számított a szociális élet központjának, önszántából senki nem jön ide, de aznap mindenki érezte, hogy a tenger felől új, felfrissítő széllökés suhan végig a városon, beles minden apró utcába, és hirdeti a változást.
Bethany hajába belekapott a játékos fuvallat, amikor hátrafordult a kávézó előtt, és kedvesen a sálját igazgató Leora mosolygott. A fiú nyakához behatolt a langyos szellő, amely ritka volt ebben az évszakban.  Belekortyoltak kezükben tartott papírpoharakba, és élvezték, amíg az iskolához érve melengeti őket az ébresztő folyadék.

- Beth, nézted a naplóban a ZH-dat? - kérdezte Leo lepillantva a lányra.

Bethany vörös hajába ismét belekapott a szél, zöld szemeit kelletlenül hunyta le ettől. Megigazította egyenszoknyáját, mikor felnézett a kék szempárba.

- Nem. Fent vannak az eredmények?

- Ja. Ma reggel léptem be öcsém tabjáról. Mázlista, hogy csak 9-re kell bemennie.

- És milyen lett? - kérdezte izgatottan Bethany.

Leo zavartan piszkálta alsóajkának bal oldalán átszúrt ajakkarikáját. Mindig ezt csinálja, amikor valami aggasztja, vagy kínos helyzetbe kerül. Kék szemeit lesütötte.

- Mind 40-60% között mozog.

- Leonard McCloud! - ejtette ki erélyesen a nevet a lány.

- Ne szólíts a teljes nevemen, nem vagy az anyám, Beth!

Leo elnevette magát, oldalra simította hosszabb fru-fruját, ami a zselétől egész szépen beállt a szél ellenére is. Közeledtek az iskolához, és akármennyire is a béka feneke alatt vannak népszerűségben, Leo jól akart kinézni, mint mindig.

- Miért nem tanultál? Leo! A következőre velem készülsz fel! - korholta le Beth, miközben az iskola lépcsőin lépkedtek fölfele diákok között.

- Majd... - akart belekezdeni a srác, de egy hang mögöttük félbeszakította.

- Ne haragudjatok, megmondanátok, merre van a titkárság?

Leo lepetten pördült meg, míg Bethany szemöldökét ráncolva pillantott maga mögé. Mindketten elképedtek, amikor meglátták a két jövevényt. Leo fejében megfordult, hogy ez a teremtmény a Mennyből hullott alá, meseszép volt.

Két, eddig még nem látott diák állt előttük, feltűnően hasonlítottak egymásra, és az uniformis ellenére úgy néztek ki, mint akik most léptek le egy magazin címlapjáról.

- A-a legfölső emelten, az első ajtó balra - hebegte Beth ledöbbenve.

- Megmutatjuk! - kapcsolt egyből Leo.

Kinyitotta az iskola ajtaját, behajtotta a két jövevényt. Reménykedett benne, hogy új diákokat tisztelhet körükben, szíve azonnal elolvadt, amint arra a tökéletességre nézett.

- Leo vagyok, és Ő Bethany. Újak vagytok? - kérdezte kedves mosollyal a srác.

- Igen. Most költöztünk ide Írországból. Én Heidi vagyok, az ikertestvérem pedig Chase Boomer - magyarázta a lány.

A két barátnak még jobban leesett az álla, de mielőtt Bethany szavakba foglalhatta volna döbbenetét, amely valószínűleg elismételt szavakból állt volna, Leo félbeszakította:

- Megjöttünk. Remélem, összefutunk még, bár ebben a porfészekben nem nehéz - nevetett a srác, miközben az ajtóra bökött maguk előtt, amelyen a "Titkárság" felirat virított.

- Reméljük - mosolygott kedvesen Chase, amitől Leo térdei megremegtek.

A két ír jövevény bement a szobába, Leo és Bethany pedig próbálta rendszerezni gondolataikat. A két szőke hajkorona kék szempárral elméjükbe égett, és nem akart onnan távozni.

- Kell nekem! - jelentette ki Leo magabiztosan, mikor lementek a lépcsőn.

- Melyik? - nézett rá ijedten Beth, félt, hogy azonos a kiszemeltjük.

- Szerinted? Chase a cuki, ír akcentusával.

- Már azt hittem, heterová változtál, de előre szólok, Heidi az enyém! Láttad, milyen sima bőre van? Egy szeplő sincs sehol.

Úgy érezték magukat, mint két szerelmes tini - de hisz azok voltak. A két újdonság, melyről reggel a szél mesélt, ujjai köré csavarta Őket.

- Beth, erről még hallani szeretnék, de most lépek matekra! Óra után! - nyomott egy puszit a lány arcára Leo.

Mindketten mentek a saját termükbe, Leo matekra, Bethany angolra, de az agyuk az általuk kiszemelt ikren járkált. A srácnak még újdonság volt, hogy bár Ő folyton a pasikról fecseg, Bethany magában tartja identitási érdeklődését, most viszont kivirult.

Míg Beth a gyönyörű szőke Heidit rajzolta firkafüzetébe a lehető leggyönyörűbb pillantással, addig Leo matekon támasztotta a fejét a hátsó padok egyikében. Rögvest felkapta tekintetét, amikor kinyílt az ajtó. Eddig sem tudott szabadulni a két szőkeség - pontosabban csak az egyik - gondolatától, de most kiderült, hogy valószínűleg együtt lesz matematikájuk.

Chase elmosolyodott, amikor meglátta hátul Leot, és mellette Heidi még szélesebben villantotta ki fogait. Leültek a fiútól nem messze, aki érezte magán a két, átható, kék szempárt. Nem igazán volt ellenére Chase figyelme, ellenben így még annyira sem tudott koncentrálni bármire is, mint eddig. Merevnek érezte minden egyes mozdulatát, amellyel betűt vagy számot próbált kanyarintani.

Az órának vége lett, Leo végig tűkön ült, pedig Chase és Heidi inkább az órára koncentrált a továbbiakban. Belevágta füzetét táskájába, majd vállára kapva megindult ki a teremből. Mindenképpen beszélnie kellett a közös matekról Bethany-val, de egy hang ismét megakadályozta:

- Leo, várj! - kérdőn fordult hátra is ismerős női hangra. - A biológia termet is megmutatnád? Még nem nagyon tudunk kiigazodni az iskolán. Bocsi, hogy megint nyaggatunk.

- Semmi gáz, a mellettünk lévő terem az - bökött arra ujjaival, próbálva lazának tűnni.

Leo idegességében megdörzsölte ajkán a karikát, amitől Chase szája széles mosolyra húzódott.

- Nagyon bírom az ajakpiercingedet! - jelentette ki mindenféle kínos érzés nélkül, amitől Leo elkapta onnan kezét, és pirulva sütötte le szemét. Elgondolkozott, hogy ez a nyíltság vajon az ír vérből származik-e, ellenben Chase akcentusáért lehozná a csillagokat az égről.

- Leo, pénteken házibulit rendezünk, hogy megismerkedjünk a többiekkel. Ha van kedved, eljöhetnél.

Heidi kedvesen mosolygott a srácra, aki ledöbbenve nézett rá. Chase-re pillantott, akinek a szemében remény csillant. Határozottan bólintott párat, majd figyelte, ahogy Heidi előkotor válltáskájából egy tollat, és felírja a címet, meg az időt Leo kézfejére.

- A barátnődet is hozd el, Bethany-t! - intette a lány, amire Leo álla szó szerint a földet súrolta.

- Tessék? De mi nem is... - akart ellenkezni, miközben azonnal Chase-re pillantott.

- Akkor ott találkozunk. - mosolygott kedvesen a srác, de a szemében valami ismeretlen dolog csillant meg.

Leo ledöbbenve figyelte, ahogy az ikerpáros elsétál mellette, majd a folyosón nagy port kavarva bemennek a másik terembe. Mindenki megfordult utánuk, hatalmas figyelemben részesülnek.

Eszmélve megrázta a fejét, majd sietősen rohant ki a teremből, hogy megkeresse Bethany-t, és tájékoztassa az újabb fejleményekről. Olyanok figyelték meg loholó alakját, akik egyáltalán nem ismerték, nem örvendtek nagy népszerűségnek Beth-szel.

A folyosón szó szerint belerohant a lányba, aki nyugodtan sétált a következő terem felé, mellkasához szorítva könyveit.

- Beth! - lihegte kifulladva, mire a lány zavartan húzta össze a szemöldökét.

- Úgy tudtam, nem mész el az atlétika csapattal a maratonra...

- Nem, figyelj! Együtt volt matekom az ikrekkel! - Bethany szeme itt kikerekedett, és kérdezni akart, de Leo folytatta: - Meghívtak minket pénteken a házibulijukba...

- Leo, ez király! Heidi biztosan gyönyörűen... - akart belekezdeni Bethany az ábrándozásba, de Leo folytatta:

- De azt hiszik, egy pár vagyunk.

- Micsoda? Mi egy pár vagyunk? - emelte fel a hangját Bethany a kelleténél jobban, így a körülöttük lévők megálltak, és bambán figyelték az eseményeket.

- Csst, csendesebben, Beth! - akarta elhúzni onnan Leo.

A cheerleader-ek vezetője tipegett oda a megengedettnél sokkal magasabb sarkú cipőben, amitől Leo nagyot nyelt, és ismét realizálta, miért is nem vonzódik a gyengébbik nemhez. 

- Ti egy pár vagytok? Milyen aranyos! Meséljetek, hogy jöttetek össze? - kérdezte pletykára éhesen.

- Mi igazából... - akart belekezdeni Bethany, de a platinaszőke nem hagyta.

- Jaj, Édesem, mesélj nyugodtan. Menjünk együtt bioszra, közben kitálalhatsz nekem!

Karon ragadta a segélykérőn hátrapillantó vöröskét, de Leo képtelen volt megmozdulni, döbbenetéből csupán annyira futotta, hogy még sietősen utána kiált:

- Beth, Ők is bioszra mentek!

A zöld tekintet aggodalmassá, üvegessé vált ettől az információtól, képtelen volt ennyi ingert egyszerre befogadni. Attól tartott, hogy elájul a sok újdonságra, amely úgy tűnik, felfogatja békés, kisvárosi életüket.

A langyos fuvallat elégedetten szökkent tova, közvetítve szerencsés kiruccanását, mellyel felforgatta a Winslowi Gimnázium életét.