We want 'em! - Ikrek hadművelet! #3

Sziasztok!

Meghoztam a 3. részt. Ennek nem más a célja, mint a szereplők megismerése, de annyi poénnal tettem még érdekesebbé, amennyivel csak tudtam. Nagyon, nagyon köszönöm az eddigi dicséreteket, ebből azt szűrtem le, hogy nincs ellenetekre a folytatás.

Jó olvasást, várom a véleményeteket. :)

3. fejezet

Bethany üres papírpoharát a kukába ejtette, miközben megindult a következő terem felé. A naponta szervezetébe juttatott, hatalmas mennyiségű kávé sem képes rábírni, hogy az unalmas órák mindegyikén nyitva tartsa nehézkes pilláit.

Elhaladt az automata mellett, melyből nemrég nyert egy kevés koffeint, mégis megtorpant, amint meglátta, ki ácsorog a szerkezet előtt. Heidi hosszú lábait megnyújtotta a sötétkék térdzokni, mely tökéletesen passzolt az egyenszoknyához. Karcsúsított fehér ingjét betűrte, így amikor lehajolt egy leejtett műanyag keverőért, a háta alját ékesítő két gödröcske kirajzolódott.

Beth megbabonázva figyelte a lófarokba fogott, szőke hajkorona lengedezését. Heidi kidobta a leesett keverőt, majd poharára rápattintotta a papír tetőt, és belekortyolt a forró italba, miközben megfordult.

Bethany eszmélve hozzá sietett, és kedvesen ráköszönt, amitől Heidi arcára is széles mosoly kúszott. Beth ezt jó jelnek vette.

- Kávé? - bökött a műanyag pohárra. 

- Tea - mosolygott kedvesen a szőkeség. - Tudom, hülyén hangzik, de megszállottan szeretem. Engem ez ébreszt fel.

Bethany ámulattal hallgatta Heidi kitárulkozását, majd meglepő módon magára ismert benne.

- Megértem. Én ugyanígy vagyok a kávéval.

- Igazán? Végre egy hozzám hasonló! - nézett az ég felé Heidi szórakozottan, mire Bethany elnevette magát.

- Merre tartasz? - kérdezte a vörös.

- Még nem döntöttem el - kuncogott a lány, mire Beth zavartan ráncolta össze szemöldökét. - Tudod, imádok röpizni, ez az életem, de komolyan megfontoltam, hogy felhagyok vele. Ne áruld el senkinek, Bethany, de kiakadok attól a Barbie-tól.

- Az gáz, mert Ő a csapatkapitány - nevette el magát Beth.

- Tudom. Még ott is Őt hallgatom - csóválta meg a fejét beletörődve.

- Elég nehéz eset, megsúgom; én sem bírom.

Heidi felnevetett, majd a csípőjével kedvesen oldalba bökte a másikat. Szeme és orra körül a bőr ráncokba rendeződött széles mosolyától, majd ismét belekortyolt teájába. Ajkai vörös nyomot hagytak a fehér tetőn.

- Mindegy, benézek, aztán majd elválik. De még van 20 percem. Mellesleg remélem, eljöttök holnap Leoval - emelte fel fenyegetőn a mutatóujját, szeme játékosan csillogott.

- Ki nem hagynánk!

- Helyes, mert bevallom, nekem senki nem szimpatikus itt rajtatok kívül. - dőlt a korlátnak az üvegfal előtt, majd ismét kortyolt egyet. Beth mellé állt, és kedvesen pillantott a lányra. - Bezzeg Chase folyton ismerkedne, nagyon szociális, de rossz embereket talál meg. Komolyan? Luke? Néztél már igazán a szemébe? Olyan hamis az egész srác, mint nyáron a hó a sípályákon - nevette el magát Heidi is, amikor meghallotta Beth kacaját.

- Ezzel nem vitatkozom. Azt hiszi, Ő a király, mert az apja az igazgató - értett egyet Bethany.

- Pontosan. Jobban örülnék, ha Chase Leoval haverkodna inkább. De ha a tesóm egy nap ajakpiercinggel jön haza a pasid miatt, kiherélem mindkettőt.

Mindketten kacajban törtek ki, bár Bethany-nak nagyon kellett koncentrálni, hogy ne csússzon ki száján, miszerint Leo nem is a pasija. Visszafogta magát, és eszébe jutott, hogy első nap Chase azonnal megjegyezte, mennyire imádja Leo ajakkarikáját.

- Amíg Leo haját nem bántod, nem sikít - tájékoztatta Bethany Heidit, mire még jobban rákezdtek a kacagásra.

- Ez valami pasis dolog lehet, mert Chase-nek is az a gyengéje...na meg az ajakpiercing, az izmos láb és fenék - kuncogott Heidi.

Bethany kicsit megmerevedett, és belegondolt, hogy Leonak ez mind megvan, tehát elméletileg zöld lámpája lenne az egyik ikernél, feltéve, hogy Heidi nem lányról beszélt.

- Heidi...

- Csak Hi! - szakította félbe a lány, mire Beth szíve nagyot dobbant.

- Öhm...Hi, miért költöztetek pont ebbe a porfészekbe? Már ha nem gáz, hogy megkérdezem.

Heidi belekortyolt teájába, majd kedvesen elmosolyodott. Látszólag nem érintette kínosan a kérdés.

- Dehogyis, neked elmondom szívesen. Az a helyzet, hogy a nagyink itt él az idősek otthonában, és már nem jósolnak neki sokat...sajnos.

Leszegte fejét, miközben kiejtette a szavakat, Bethany pedig teljesen beleszeretette ebbe a nagyszerű lányba. Levette a lábáról a határozottsága, szókimondósága és érzelmi egyensúlya.

- Nagyon sajnálom - simogatta meg lágyan a felkarját, mire Heidi halovány, keserű mosollyal pillantott fel rá.

- Mindegy is. Milyen órád lesz? - váltott vissza a magabiztos személyre palástolva igazi énjét, amely lassan készül összeroppanni. Beth karjaiban akarta zárni, hogy egyben tartsa.

- Lyukas. Aztán angol fakt.

- Ha gondolod, ülj be az edzésünkre. Feltett szándékom, hogy megalázom a kis picsánkat. Szerintem jót szórakoznál - kuncogott halkan Heidi.

- Alig várom! - bólintott Bethany határozottan, majd vállára kapták táskájukat, és elindultak a csarnok felé.

Leo eközben szintén a csarnok felé tartott, csupán az alaksorába, az öltözőkhöz. Végighaladt a különféle részlegek előtt, majd megállt a legutolsó ajtónál, és benyitott. Ez volt az atlétika csapat öltözője. Belegondolt, hogy talán azért gáz ennek az egyesületnek a tagja lenni, mert ez von leghátul. Pedig sokkal több eredményt értek el, mint mondjuk a focisták, akik pedig a legelső ajtót kapták meg. Talán tényleg ez az oka.

Magába merülve öltözött, miközben az iskolai hierarchiát vesézte ki elméjében. Gondolataiban olyan hosszú lánc alakult ki, hogy már nem tudta volna megmondani biztosan, hogyan lyukadt ki szeretett macskájánál, amelynek elfelejtett tejet önteni, mielőtt eljött volna otthonról.

Matthew biztosan megtette helyettem.

Zárta le a gondolatot öccsében bízva, majd lassan húzta fel hosszú, testhez simuló atlétikanadrágját. Kezébe vette pólóját, és kiforgatva nézegette, vajon melyik az eleje. Akkor vágódott ki az ajtó, és egy lihegő srác rontott be rajta, de azonnal kihúzta magát, és hajába tűrt, hogy szőke tincsei tökéletesen álljanak.

Leo kérdőn fordult hátra a nagy hangzavarra, ahogy a többiek is az öltözőben. Ettől Chase kicsit zavarba jött, de tekintete hamar megtalálta a barna srácot. Kék szempárjaik egybe fonódtak, majd tekintete levándorolt az izmos felsőtestre, amelyből így félig hátrafordulva még a keskeny derekat is meg tudta állapítani. Elámult Leo tökéletességén.

Magabiztosan beállt a mellette lévő szekrényhez, mely látszólag üres volt. Ettől Leo nagyot nyelt, és belegondolt, hogy most kénytelen lesz végignézni Chase átöltözését. Nem volt ellenére, csak nehogy más is észrevegye a rajongását az ír iránt.

- Szóval csak atlétikára jöttél? - kérdezte témát találva Leo végre.

- Nem érdekel a hülye foci, ha meggebedek, akkor sem találok bele a labdával a kapuba - nevette el magát Chase, amihez Leo is csatlakozott. - Amúgy ha jól láttam, akkor a barátnőd a húgommal ment a röpiedzésre az előbb. Bethany is játszik?

Leo lepetten húzta fel a szemöldökét. Nem tudta elképzelni Beth-ről, hogy Heidiért még a röplabdacsapatba is belépne...amúgy sincs labdaérzéke, esélye sem lenne.

- Nem, Ő nem jó a sportokban. Inkább zenél, meg rajzolgat.

- Wow, én azt hittem, a művészek furák - rántotta meg a vállá játékosan Chase, és lekapta pólóját meg gatyáját.

Ott állt Leo előtt egy szál alsóban, amitől a srác nagyot nyelt, és talán túl sebesen is fordult háttal a szőkének. A szekrényben kezdett matatni, mintha keresne valamit. Chase először meglepődött, majd féloldalas mosoly kúszott ajkaira a gondolattól, hogy ezt talán Ő váltotta ki - de az is lehet, hogy Leo csak nem szereti a közelséget.

- Baj van? Rosszat mondtam? - faggatózott Chase azzal a hátsószándékkal, hogy így hátha kiderül; Leo nem veti meg a pasikat sem.

- N-nem, csak... - kutatott az agyában valami kifogás után - ...csak eszembe jutott, hogy elfelejtettem reggel tejet adni a cicámnak.

Elég béna a rögtönzésekben, de Chase látszólag elhitte, ugyanis szélesen, szeretettel elmosolyodott.

- Van egy cicád? Hogy hívják?

- Da Vinci - válaszolta Leo oldalra pillantva az immáron felöltözött Chase-re.

- Da Vinci, mint Leondardo Da Vinci? Ez hatalmas! - nevette el magát, amikor összerakta a képet. - Volt egy haverom otthon, akinek a mopszát Botticellinek hívták. De a tied jobb, mert eleve Leo...érted... - Chase nem bírta abbahagyni a nevetést.

Leo felettébb büszke volt magára, hogy ez a nagy vidámság az Ő érdeme Chase arcán.

Kimentek a pályára, ahol bár a leheletük látszott az időben, az edző nem kímélte Őket. Futás közben kellőképpen kimelegedtek. Bentről meghatározatlan időközönként megszólalt a röplabda edző sípja, amellyel jelzett a lányoknak.

Leo utált futni, ez volt a legutálatosabb része az egész atlétikának számára, de akkor mindent beleadott. Imponálni akart Chase-nek, aki azonnal lekörözte a csapat minden tagját. Leo kitartóan tartotta a második helyet, amin mindenki meglepődött, de legjobban az edző.

Ellenben az imponálásnál jobban közrejátszott az a tény, hogy ha valaki be meri előzni Leot, akkor már nem láthatja Chase tökéletes, kerek hátsóját, ahogy futás közben megfeszül rajta a nadrág.

Fantáziája beindult, maga elé képzelte, amint belemélyeszti ujjait a szőke bőrébe, és ettől olyan energiát szerzett, amitől gyorsabb tempóra kapcsolt akaratán kívül. Úgy döntött, felhasználja testében rejlő összes adrenalinját. Csodák csodájára lassan, de biztosan haladt el Chase mellett, aki ezt érzékelve, gyorsabb tempóra kapcsolt. Nem szerette, ha lekörözik, ellenben Leora még kifulladva is széles mosolyt villantott, mikor rápillantott maga mellett. A srác viszonozta, majd tőle soha nem tapasztalt aktivitással lekörözte Chase-t éppen az utolsó pár méteren. Abban a pár pillanatban a szőkének is alkalma nyílt megfigyelni a tökéletes hátsót.

Mindig is a fenék és a láb volt a gyengéje - na, meg a piercing. Leo minden szempontból megfelelt neki, csupán egy valami aggasztotta; Bethany. Leonak barátnője van.